7. rész

*Emma szemszöge*

Nem érted Kendall-t, szerintem nem olyan nagy tragédia ha Logan nem jön ki értünk. Szakadó esőbe és viharba! 

- Életem ne izgasd magad ilyen hülyeségen! -mondtam Kendallnak. 

- Igazad van.... hülye voltam, de legalább most kettesben vagyunk és nem zavar semmi! -mondta, és én elpirultam. 

- máskor is bemehetnénk a Starbucks Frappuccino-ba inni egy kávét. 

- Máskor is elviszlek, csak akkor mindenki jön! -mondta Kendall. -én erre rá bólintottam és megcsókolta a szám. Hirtelen elkezdett csörögni a telefonja. Komoly beszélgetése lehetett.
- Szívem.... holnap nem tudok együtt lenni, koncertünk lesz! -erre a szóra nem tudtam mosolyogni....
Azt terveztem hogy elmegyünk a vidámparkba csak mi ketten, sebaj!
- Mi az édesem? Oh.... ne legyél szomorú! Holnapután együtt lehetünk és utána is sokat!
- Csak holnapi napra terveztem valamit! -mondtam búslakodva.
- És mit? -kérdezte Kendall.
- hát hogy elmegyünk a vidám parkba mi ketten, és Logan meg Luca ha akarnak jönni!
- Majd holnapután szívem! Különben meg Lucával ellesztek! Át hívhatod ide vagy átjöhert a mi házunkba hozzá. okés?
- Oké! -válaszoltam vigyorogva. Jaj.... még mindig ez a ronda idő!
- Hát igen!
- Iszunk egy forró kávét? Hideg van!
- igyunk! -mondta Kendall.

Elkészítettem a kávékat, nagyon jól néztek ki. Kinéztem az ablakon és láttam hogy elállt az eső.
- Na végre elállt! -kiáltott fel Kendall.
- Hát igen.... Ideje volt! -tettem hozzá.
- Na én iszom mert a végén még ki fog hűlni!
- rendben, én is iszom! -értettem vele egyett.
Mikor megittuk a kávét Kendall magához csalogatott. És megcsókolt, aztán csikizett. Úgy elröhögtem magam hogy még jobban megcsókolt.
Ránézett az órájára és 19:00 óra volt.
- Mennem kell! -mondta.
- Ahj.... Ne már maradj még egy kicsit! -mondtam nevetve.
- Oké, még maradok egy órát édesem és megyek. Kimegyünk a sáros hideg időbe? -kérdezte.
- Menjünk! -mondtam.
- Vagy inkább menjünk hozzánk? -nem akarok ott zavarni.
- Dehogy zavarsz! -mondta.
- Nem megyek.... csak zavarok ott! látszik a fiúkon és még talán Lucán is hogy unnak engem!
- Luca és a többiek nem unnak, honnan veszed ezt?
- Onnan hogy Carlos és Logan mindig sóhajtoznak a jövök, inkább menj el!
- Rendben, hihetetlen vagy, szia! -mikor becsukta maga után az ajtót Kendall, én is mondtam hogy szia. Csak haragosan.
Jól megcsináltam. Nem értem..... én azért jöttem ide hogy tetováló művész legyek, hiszen minden álmom az. De én erre bepasizok, többet nem akarok találkozni Kendall-el. Teszek az álmomért de őt sajnos el kell felejtenem! Így lesz a legjobb, csak az a baj hogy bele szerettem. Bármilyen nyálasnak is hangzik akkor is beleszerettem, nem tehetek róla!
Na mindegy..... felhívom inkább a szüleimet.
-Anya. Szia!
- Szia drágám, mi a helyzet? Mért hívtál?
- Semmik fontos, csak... nagyon hiányzol!- szeppentem meg.
- Jaj kicsim... tudom hogy te is nekem meg apukádnak is. Minden nap hiányolunk, nincs aki itt röhögtessen bennünket! -nevettet fel a telefonba.
- Igen, én is hiányolom ezeket, de most azon vagyok, tudod..... hogy tetováló legyek.
- Tudom...... és mit csináltál a napokban? -kérdezte.
- Hát csak megszokom most még a várost, járok ide-oda. Érted.....
- Igen,igen! Leteszem drágám mert most nem nagyon érek rá. De máskor többet beszélünk! Szia,szeretlek!
- Szia anya én is! -mondtam, és kinyomtam. Természetesen nem beszéltem neki Kendall-ről. Nem is akarok, úgy se járunk már. Nem is kell nekem ő, találok jobb pasit.
De addig is harcolok az álmomért!