8. rész

Sziasztok! Ezt a részt kicsit nehezen írom mert az egyik barátnőm már nem írja tovább a blogját, és ez elszomorított.  Nem mondom el hogy mért mert ez csak rá tartozik de szeretném hogy tudjátok én is úgy láttam hogy be kéne zárni ezt a blogot. Szóval ezt a részt neki írom főképpen. Ugyanolyan rész mint a többi csak ez neki szól. De nem zárhatom be a blogot... úgy érzem hogy nem kell, nem adom fel!
Na de jó olvasást a 8. részhez! Puszii!

*Másnap*
Korán 08:00 kor keltem, a nap sugarai bevilágítottak az ablakon! Gyönyörű volt! Felkeltem és egy nagyot ásítottam. Azt se értem mi értelme van ennek a napnak is, bár soha többé ne kelnék fel. Ajj.... nem mondhatok ilyet. Azért kaptam ezt az életet mert elég erős vagyok végig csinálni!
Azért döntöttem a tetováló szakma mellett mert azt mondják művészien rajzolok. És azért szerintem is.... ezért is nagy álmom tetoválni, ma munka után nézek. Nem könnyű dolog de nem vesztek vele semmit!
Ja..... és Kendall-t ma nem látom, remélem nem is fogok. Ő nem tudja hogy én már elméletbe eldöntöttem a szakítást. Remélem nem hívogat és nem keres, de úgyis fog szóval....
Mikor nézegelődtem találtam egy tetováló szalont.
Bementem és egy nagyon helyes pasi fogadott, olyan jól nézett ki..... Biztos ő a tulaj.
Nem baj, ha felvenne nem lenne rossz ez a munka.
Bementem és pont tetovált, megvártam hogy kész legyen.
Ömm. szia! Emma a nevem!
- Oh... szia, én mark vagyok! Tetoválást akarsz vagy mi?
- Nem akarok, más miatt jöttem. Tetováló akarok lenni! -mondtam.
- Hohohóó! -kacagott fel. -ez nem megy olyan könnyen!
- tudom csak azt akarom hogy segíts mert ez az álmom! Betanulok tőled és te segítesz!
- Hát... legyen! Holnap gyere be 07:00-ra, oké?
- Igen és köszönöm! -megköszöntem a lehetőséget és kimentem a szalonból. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, Kendall volt az. Egy nagyot sóhajtottam és kinyomtam.
Nála kedvesebb fiúval még nem találkoztam de úgy érzem ennek mindenképp vége.
akárhányszor hív... én mindegyik alkalommal kinyomom. Engem ne zaklasson! Keressen más fiút, én úgy se vagyok fontos neki.
Amúgy meg mit keresget? hiszen koncertezget. Mért ilyen fiút kellet kifognom? Bár én csak ezeket vonzóm .
Hirtelen mikor nem figyeltem belebotlottam Kendall-ba, ilyen nem lehet! Mindig belebotlok? még a repülőtéren is.
- Szia Emma! Édesem, mért nem veszed fel a telefont? -kérdezte meglepetten.
- Nem mindegy az? -haragosan ellöktem, és tovább mentem. de utánam jött.
- Mit akarsz már? -kérdeztem.
- Most meg mi bajod van?
- Az hogy vége! Ne keress ne hívogass, keress mást oké?
- Hát rendben! -vágta rá és elment. -nagyokat pislogtam, mi van? Ennyit jelentek neki? Neki az semmi hogy én szakítottam vele? Ha ő szakított volna velem bennem tuti egy világ dölt volna össze.
Jaj..... sírni van kedvem. Mért velem van ez? Haza megyek a szüleimhez, ez úgyse az én világom!
Talán már holnap haza megyek, én ezt a életet ami itt van, nem bírom!
Hazamentem, lezuhanyoztam, és ettem. Hirtelen valaki csöngetett, unott fejjel kinyitottam
az ajtót. Kendall volt az.
- Emma.... ne csináld már! Nem gondoltam komolyan azt amit mondtam. -utálom mikor sajnálkoznak az emberek. Meg akarok bocsájtani de közbe még se.
- Hagyj békén! -erősködtem. -Amúgy neked nem koncerten kéne lenned? -kérdeztem tőle.
- De lemondtam, én nem megyek. Csak ők hárman! -mondta, és megcsókolt.
- Jó, meg bocsálltok! -mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Ha akarod most elmehetünk a vidám parkba! -erre nem tudtam nemet mondani.
- Hát......oké! -válaszoltam.
Beszálltunk autóba és elmentünk egy vidámparkba. pont nyitva volt!
Elöszőt oda ráncigáltam Kendall-t a jég kásáért, aztán elvettünk. Ittunk egymáséból és jókat nevettünk.
Felülltünk az óriás kerékre, nagy nehezen akartam, féltem! Jól el is szédültem, de Kendall megnyugtatott szóval nem volt semmi baj. Rég nem voltam ilyen boldog, ez is jó emlék marad mint a strand.
Biztos kettő év múlva újra vissza vágynék ezekbe az időkbe. Sok dolgot kipróbáltunk.
- Kár hogy nem jött Logan és Luca! -sóhajtottam.
- Hát igen! Na mindegy.... legalább kettesben vagyunk!
- Tudod Kendall..... Nagyon megszerettelek ezalatt az idő alatt!
-Oh.... édesem. Én is szeretlek, szerintem mondhatjuk ezt igaz szerelemnek, nem? -kérdezte.
- Mondatjuk! -mondtam, és rá kacsintottam aztán megcsókoltam. -Eszünk vattacukrot? -kérdeztem.
- Persze, milyet kérsz? -kérdezte.
- Ömmm.... Epreset! De te nem kérsz?
- Nem, nem szoktam enni!
Elkérte a vattacukrot nekem és nagyon finom volt! Sose akarom elveszíteni Kendall-t. Túl fontos nekem!